Pécsvárad ezer esztendeje szerves központja egy kisebb tájegységnek, a Keleti-Mecseknek.
Géza fejedelem korában a mai vár területén fejedelmi udvarház és két templom állott. Ezt a birtokot adta István király a bencés rendnek két piac jogával és mintegy 40 faluval együtt. Az apáti palotát, a templomokat és a szerzetesházat a vár fogadta be, kívüle éltek a vár szolgálónépei és külön a szabad polgárok. 1258-ban Pécsváradon a szabad polgárok pereskednek az apát földesúrral függetlenségük érdekében. Elérik, hogy külön városi bíróval, esküdtjeikkel és önkormányzattal irányítsák életüket. A két piac 30-40 kilométerről vonzotta az iparosokat, kereskedőket. Helyben is jelentős számban éltek iparosok, kereskedők, vállalkozók a középkorban. A felső piac körül (ma Kossuth tér) jelennek meg az első polgárházak. A szőlőkultúra napjainkig, a vízimolnárság hagyománya a közelmúltig fennmaradt Pécsváradon.
Civitasként, azaz városként 1333-ban említik először Pécsváradot. Oppidumként, azaz mezővárosként 1439-ben és a XV-XVI. század fordulóján szerepel az oklevelekben. Pécsváradot a monostorról és a Vashegyről (a Zengő középkori neve) nevezik meg 1212-ig: monasterium Sancti Benedicti (Szent Benedek monostora; 1038, Pozsonyi , Pray kódex). WARAD = vár(acska), kis vár, írják le 1212-ben először egy peres iratban.
Mai alakjában Károly Róbert írja le előszőr a hely nevét, aki Pechwaradról keltezi egy levelét 1316-ban. A török hódoltság (itt 1543-1686) idején Pécsvárad az 5 baranyai náhie (bírósági székhely) egyike. A virágzó középkori város a török időben lehanyatlik. Ebben az időben szerbek települnek a városba. A magyarság a török időben veszi fel a kálvini vallást. 1689-től a pécsváradi apát megkezdi a németek betelepítését, akik 1711-1712-ben érkeznek tömegesen. A pécsváradi németség katolikus vallású, leszármazottai ma is itt élnek.