Bóly az egykori dél- baranyai sváb falvak egyik gyöngyszeme, a település 1997-ban kapta meg a városi rangot.
Története, ahogy egy a földből előkerült régészeti emlékek bizonyítják, a késői kőkorba (neolit) nyúlik vissza. Ez azt jelenti, hogy Kr.e. több mint 3000 évvel városunk területén már pattintotta és csiszolta szerszámait az ember…
Bólyról 1093-ban Szent László idejéből származik az első írásos emlék, mely a Blok néven, egyházi bortokként emlegeti a települést, bár a temetőben található Római Castrum korábbi idők emlékét idézi
A török hódoltság alatt szinte teljesen elnéptelenedett. 1703-ban Bóly a törökök kiséretében jelentős érdemeket szerzett Batthyány Ádám gróf tulajdonába került.
A kialakuló uradalmi központ Mária Terézia uralkodása alatt német jobbágyok népesítették be, akiknek utódai ma is látják e települést.
A XIX. Század végén a falu és az uradalom – házasságkötés révén – a Mountenovo hercegi család birtokába került és maradt 1945-ig.
A Batthyányak-Mountenuovok idején alakult ki a település mai arculata, ligetes, széles utcáival, közterületeivel. Ekkor lett térségi központtá, vált híressé kézműipara.
A II. világháború után Németországba kitelepítettek helyére felvidéki és bihari magyarok érkeztek.
A falu birtokosai fokozatosan fejlesztették ki az elhagyott, elhanyagolt földeken a gazdaságukat, 1792-től pusztáikon nagyüzemi gazdálkodást vezettek be, s fejlesztették, korszerűsítették a szőlőművelést is. 1770-ban svájci tehenészetet létesítettek, a gazdaságban foglalkoztatott szakemberek irányításával.
A termékeny földeken jelenleg is gazdagon virágzó növénytermelés folyik. A mezőgazdasági nagyüzemeinek gabona- és vetőmag termelése európai- hírű. A települést övező lankákon dúsan terem a zamatos borszőlő, melyből a híres pincesorban készül a hegy leve.
A pihenést kikapcsolódást szolgálja a feszített víztükrű uszoda, a jól kiépített kerékpárutak, lovaglási, vadászati lehetőségek, a Kastélypark teniszpályái.
A korszerű infrastruktúrahálózat és Ipari Park mellett megtalálhatóak a népi kézművesség hagyományait őrző mézeskalácsos, illetve gyertyaöntő meseterek is.
A képen König Róbert História-Hall című falfestménye együttesének részlete látható, amely Bóly történetét meséli el apokrif és valós visszaidézések segítségével a művész szabad fogalmazásában.
Városi Könyvtár
Bóly legöregebb épülete az 1752-ban épület egykori Batthány Uradalmi Magtár, mely elődeink idéjében még a betakarított gabonát tárolta és őrizte, ma a kultúra szolgálatában áll. Az épületben Városi Könyvtár, Borház, és Helytörténeti Kiállítás működik. Ennél nemesebb feladatot aligha kaphatott volna a város szívében álló mindenki által ismert és tisztelt műemlék épület. A Városi Könyvtár, melynek gyökerei az 1860-as évekig nyúlnak vissza, 1999 augusztusában költözhetett be rangjához méltó „új” otthonába, a Magtár földszinti részébe. Az olvasók hamar birtokba vették az új épületet. A sikeres pályazatoknak és az Önkormányzat támogatásának köszönhetően új könyvtári bútorokkal és könyvállványokkal lett berendezve a hatalmas belső tér. A könyvtár több mint 43 ezer kötetes állománya teljes egészében szabadpolcra került. Egy térben ugyan, de lehetőség nyílt a különböző részlegek létrehozására. Gyermek és felnőtt könyvtár várja nap mint nap az olvasóit. A hagyományos könyvtári terek mellett 7 munkagéppel egy Internet részleg is kialakításra került.
Nepomuki Szent János katolikus templom
Batthány Károly 1746-ban építtette a templomot. 1852-ben, mikor a templomot megújították, márvány főoltárt és négy mellékoltárt építettek. Az épület karzatán egy 1891-ben készült Angster – féle orgona található, tornyában három nagyharang és egy lélekharang kapott helyet. A faszobrok egy részét Josef Runggaldier tiroli képfaragó alkotta 1887-ban
Batthány-Montenuovo kastély
Abatthány-birtok mai kastélyénak helyén a XVIII. Században vadászkastély állt, amelyet 1805 és 1807 között klasszicista stílusban átépítettek. A klasszicista stílus számos jellegzetes eleme megtalálható az épületen: dór oszlopok, plaszterek, nagyméretű timpanon, széles lépcsősor, rozetták, és mélyített falmezők. Montenuovo Nándor 1921-ben végeztetett belső átalakításokat, amikor jelentősen modernizálta az épületet. Ettől az évtől kezdve 1944-ig a hercegi család életvitelszerűen élt a németbólyi kastélyban.
Az épület külsejében egyszerű, de belső berendezése annál nagyobb értéket képviselt a korábbi évszázadokban. A II. világháború végéig a leírások szerint gazdag, fényűző bútorokkal, fegyver- és trófeagyűjteménnyel volt berendezve a kastély. A bútorok I. Napóleon palotájából származtak, felesége Mária-Lujza révén, aki Napóleon halála után férjhez ment Neipperg-Montenuvo Vilmos Adalbert grófhoz. Házasságukból született 1821-ben Montenuovo Vilmos Albert, aki feleségül vette Batthány Júliát. Így kerültek a bólyi kastélyba a Montenuovo családból Mária-Lujza Napóleontól kapott empire bútorai, amelyekből néhány darabot ma is a Szekszárdi múzeumban őriznek. A kastély berendezését a II. világháború végén az átvonuló katonaság részben elpusztította vagy súlyosan megrongálták., a könyveket és a bútorokat pedig elszállította.
A kastély jelenleg A Baranya Megyei Önkormányzat Fogyatékos Személyek Otthonaként működik.
Képek Bólyról
